Észben tartani sokmindent nagyon nehéz, főleg egy hozzám hasonló tipikus mázlistátlan embernek. Ezért arra a megállapításra jutottam, hogy írok egy blogot, még ha csak magamnak is. :D Reménykedek azért pár olvasóban, aki érdeklődik majd ezért. A káromkodásért a címben, hát bocsánat. :I
Ma egész nap itthon voltam. Betegségre fogtam, hogy nem tanultam és itthon kell maradjak. Bejött, bár egy picit bűntudatom van, mert kishugom fellépésén sem voltam. Ez így sajnálatos. Ja amúgy bemutatkoznék, Zója vagyok, 17 éves és rendkívül bohém gondolkodású. Vagyis inkább néha fura. Meg állítólag morbid a humorom... Ehhez nincs hozzá fűzni valóm. :/ :D
Ez egy eléggé vérszegény bejegyzés, de mivel ma itthon dekkoltam, így nem is tudok írni. :D Mert szerintem arra senki sem kíváncsi, hogy hányszor főztem teát. :D Na jó, bevallóm négyszer. Mániákus tea fogyasztó vagyok. Beőlem élnek az indiai teafa-levél termesztők. Reménytelen eset vagyok.
Most egyenlőre elköszönök, holnap újra jeletkezek.
Szerelmet, rakétákat, és jóéjt. :)
